Note 6.2014.11.26. 13:15, Biersack
Hétvégén bejelentem szeretett édesanyámnak, hogy költözöm, ehhez természetesem öcsém segítségét kértem (nagy határozottságra vall he? Kell a támogatás.. ) mivel suliban van és én úgy felidegeltem magam, hogy azonnal tudnom kellett a válaszát, így írtam neki facen, hogy mire számítsak vele kapcsolatban, a szívem megszakad ha arra kell gondolnom, hogy itt kell hagynom a válasza pedig még jobban szíven ütött.
Beszélgetés részlet:
Ha hétvégén bejelentem anyának h elköltözöm mellém állsz és segíítesz vele szemben?
Öcsi:
és mit mondjak neki? nem vagyok jó beszélő,,
csak kérdezem h ha pofázik megvédesz h nagy vagyok már etc etc és ne fogja fel tragikusan vagy te is lefogsz hordani mindennek előtte? csak h tudjam mire számítsak
Öcsi:
istenem persze hogy kiállok melletted így lesz még egy ágyam xd
Úgy érzem ő az egyetlen, aki tényleg mellettem áll, természetesen sosem volt ilyen felhőtlen a kapcsolatunk, ő ugye az elkényeztetett közös gyerek nevelőfaterommal, ezáltal mindig kivételezett volt, ezért utáltam is, amikor fater lelépett külföldre, megváltozott a kapcsolatunk és jóban lettünk, azóta eltelt két év és hiába krv anyázzuk egymást mindennap, fontosan vagyunk egymásnak. Ez most olyan nyálasan hangzik. Szóval hétvégén be lesz jelentve a költözésem.
Variációk a következők:
a, költözz de ide a lábad be nem teszed többet, felneveltelek és ez a hála, itt hagysz.
b, megtiltom, hogy elköltözz, már pedig nem fogsz.
c, rendben van (és nyugodtan megbeszélünk mindent)
Nos, a legesélyesebb az A és B kombinációja, a C kizárt dolog, lehetetlenség, ismerem a saját anyámat soha, de soha nem engedné, hogy elköltözzem, de sajnos nem az engedélyét kérem ezúttal, hanem bejelentem, szólok neki, hogy tisztában legyen a dolgokkal, már elkezdtem pakolászni pár dolgot, hogy ha szombaton elmérgesedne a helyzet, ne az legyen hogy kapkodnom kell aznap. Pff, szánalmas de rettenetmód tartok a beszélgetéstől, attól pedig mégjobban, hogy vajon egyáltalán belemerek e kezdeni?
Bátorít, hogy öcsém is ott lesz.
|