Hétvégén bejelentem szeretett édesanyámnak, hogy költözöm, ehhez természetesem öcsém segítségét kértem (nagy határozottságra vall he? Kell a támogatás.. ) mivel suliban van és én úgy felidegeltem magam, hogy azonnal tudnom kellett a válaszát, így írtam neki facen, hogy mire számítsak vele kapcsolatban, a szívem megszakad ha arra kell gondolnom, hogy itt kell hagynom a válasza pedig még jobban szíven ütött. 

Beszélgetés részlet:

Úgy érzem ő az egyetlen, aki tényleg mellettem áll, természetesen sosem volt ilyen felhőtlen a kapcsolatunk, ő ugye az elkényeztetett közös gyerek nevelőfaterommal, ezáltal mindig kivételezett volt, ezért utáltam is, amikor fater lelépett külföldre, megváltozott a kapcsolatunk és jóban lettünk, azóta eltelt két év és hiába krv anyázzuk egymást mindennap, fontosan vagyunk egymásnak. Ez most olyan nyálasan hangzik.  Szóval hétvégén be lesz jelentve a költözésem. 

Variációk a következők: 

a, költözz de ide a lábad be nem teszed többet, felneveltelek és ez a hála, itt hagysz. 
b, megtiltom, hogy elköltözz, már pedig nem fogsz. 
c, rendben van (és nyugodtan megbeszélünk mindent)

Nos, a legesélyesebb az A és B kombinációja, a C kizárt dolog, lehetetlenség, ismerem a saját anyámat soha, de soha nem engedné, hogy elköltözzem, de sajnos nem az engedélyét kérem ezúttal, hanem bejelentem, szólok neki, hogy tisztában legyen a dolgokkal, már elkezdtem pakolászni pár dolgot, hogy ha szombaton elmérgesedne a helyzet, ne az legyen hogy kapkodnom kell aznap. Pff, szánalmas de rettenetmód tartok a beszélgetéstől, attól pedig mégjobban, hogy vajon egyáltalán belemerek e kezdeni? 

Bátorít, hogy öcsém is ott lesz.

Azt, hiszem most jön az a rész, amikor rájövök, még sem kellett volna Maya mellett ébrednem a hideg betonon. Bár én kizárt dolognak tartom, hogy 1-2 nap alatt kijöjjön a megfázás, de szétszakad a befejem, még a billentyű hangjától is, pedig pici lapos, hangatalan, mindentől hányingerem van.. tea, cigi és kávé, ennyi a mai kajak,pia bevitelem. 

Fájok, nagyon. 

Megnézek egy filmet beburkolózva, majd ha enyhül a fejfájásom, átrágom magam az oldalon és létrehozok valami használható designt, mert ez így ronda. Még az is lehet, hogy megírom az ünnepes cikket, de ahhoz jó lenne, ha egyáltalán nem fájna a fejem.

Elkészítettem az oldalt, mert mint mondtam a saviour.gp-re már képtelen vagyok, bármi értelmes dolgot, pötyögni, még szinte undorodom tőle. Ám, a blogolás egy, olyan dolog, amit én nem tudok abbahagyni, ha csak két szót is szeretnék ide írni, akkor is le akarom írni, mert lehet azon a két szón múlik sok mindenem. 

Tegnap meglepett a haveri társaságom, kirángatva csöndes magányomból, kirúgdostak az odúmból és elvittek italozni, mivel névnapom volt, bár ugyanezt teszik márciusban és júniusban is, mert akkor is van, igazából, én egyiket sem tartom, amolyan hülyeségként vélekedek róla, mint a valentin napról, vagy a karácsonyról, de ezekről, majd egy külön posztban készítek egy részletezőt, miért is tartom fölöslegesnek őket. Nem volt kedvem menni, abszolút nem, de ha menni kell, hát muszáj, különben hallgathatom az egész esti nyafogásokat, majd még két héttel később is téma lett volna, sőt mérget vennék rá, hogy márciusban is ezt hallgatnám. Szórakozó helyre mentünk, ami kifejezetten irritált, neeeeeeem, nem! Nem azért, mert most mindenben a pesszimizmusom élem ki, pusztán, amióta élek, jobban becsülök egy normális kocsmát, vagy házibulit, mint bármilyen tömegnyomoros - mű Dj-s hülyeséget. Na egyefene.. később ezt is kifejtem egy külön posztban! Már meg is van az első két cikkem témája, röhej. :D Jó, befejeztem a szerteágazást. A lényeg az, hogy kegyetlenül beittunk, természetesen még a bulihely előtt alapoztunk rendesen, mivel 600Ft-nál kezdődik egy centes Beretzen. Szóval indítottunk 1 liter házival, valami olcsó vodkával és két üveg borral. Jól, éreztem magam, nem szédelegtem (legalábbis én tisztán emlékszem, hogy úgy éreztem nem) A bulihelyen sok mindenkivel beszélgettem, mindenki itatni akart, de akkor úgyérztem tudom mennyi az elég és egyenlőre ez bőven elég volt.. 

Kiültem a tetőre cigizni, ahol ott ült Juliet... (emlékeztek még rá igaz?) azaz az exem. Ott ült és szipogott, valami eszméletlen emberség támadt fel bennem és leültem mellé. Megszegtem a saját szabályaim, hello! Végül kiderült, hogy az akkori exe, aki most megint a barátja volt, de megint szakítottak, szóval most megint az exe (basszus szakadok, elképzeltem, hogy ti ezt most fejetfogva olvassátok és ennyit mondtok MIVAN?) ismét megütötte.. mert, mint később kiderült az én adatlapomat nézegette facen. Kérte, hogy bocsássak meg neki és kezdjük újra, kezdjünk tisztalappal.. 

Nem tudom.. nem tudom, hogy az ital mennyiségnek, vagy a még bennem dúló dac és harag keverékének köszönhetően mondtam ezt neki, de nem így akartam.. a válaszom ennyi volt.

"A kutyám tetemét sem tartom, meg miután elütötték. Nem vagyok egy balfasz, akihez vissza-visszatérhetsz, miután eldobnak, mint egy rongyot, te eldobtál engem dettó, ugyanígy, ez nem dac Juliet.. én már egyszerűen csak beletörődtem, mintha nem is jártunk volna, csak egy szép plátói szerelem lennél."

Mire ő nagyon sok mindent mondott, de csak egy részletet emelnék ki

"Gyűlöllek, bárcsak ne ismertelek volna meg, bárcsak ne léteznél."

"Jobb lenne, ha halott lennék? " - kérdeztem higgadtan. 

"Igen jobban elviselném, mint azt, hogy másé leszel" - Felelte.

Átöleltem, hosszan, szorosan, amennyire csak ölelni lehet valakit, amennyire csak szerelemből lehet ölelni valakit, majd megfogtam az arcát és ennyit mondtam neki. 

"Akkor te nem is szerettél, sohasem"

Felálltam és otthagytam.. visszatérve a srácokhoz, idegességtől kijózanodva a pulthoz mentünk és kértem egy Fekete Absinthe koktélt, nos ezután semmi egyébre nem emlékszem csak arra, hogy D-vel botorkálunk haza, reggel a huskym mellett keltem fel... a garázsban...