Gyakorikerdesek.hu - Egy, olyan oldal, aminek a címet, ha meghallja az ember, már szörnyet hal. Idiótaságok, hülyeségek, gyermetegproblémák tárhelye, bunkó és tahó emberek főbb lelőhelye, ahol még nem, hogy segítséget, inkább hátbaszúrást kapsz...

... Ha te is hülye vagy.

Internetes pálya futásom alatt háromszor használtam az oldal kérdés funkcióját, az egyik a nyelvpiercingemmel kapcsolatos infók miatt, sérülések, fertőtlenítő és beforrásokkal kapcsolatos dolgok miatt, a második, amolyan párkapcsolati mizéria miatt volt, a kérdésre pontosan már nem emlékszem, a harmadik pedig ma éjszaka volt, a költözéssel kapcsolatban. 
Vannak dolgok, kérdések, amiket ha elolvas az ember rögvest ellenszenv alakul ki az olvasóban, egyszerűen értem itt a fogalmazásmódra, a helyesírási hibákra és a publikálás minőségére. Ha minden második-harmadik szavad bazdmeg, geci, kurva és szar, akkor ne várj többet a kommentelőktől is, ha a muszály szót ily módon publikálod, tőlem se várj többet. Unalmamban gondoltam belesek egy-két hozzám hasonló emberke kérdéseibe, hátha találok valami lelki vigaszt, van pár ember, aki hasonlókkal küzd, ám legtöbb kommentelőt száz százalékosan támogatták a szüleik a költözésben és örültek, hogy a gyermekük felnő a feladathoz, hogy elkezdje élni az életét. Ilyenkor a szívem szakad meg... és kívánom, bár az én anyám lenne, az ő anyja. Nos én is lelkierőt véve magamon feltettem a kérdésem, pár percen belül kaptam is rá a válaszokat és nagy meglepetésemre, mind normál hangvételű, jó tanácsokkal ellátó kommentek voltak. 

Kérdésem volt: Sziasztok, segítséget szeretnék kérni. Az én anyám szörnyen szigorú velem szemben, nem mehetek sehova... max dolgozni, akkor is közölnöm kell mikor megyek haza, ha este 8 után, akkor már hiszti van.. nem járok bulizni, szülinapomon, névnapomon viszont igen és szintén megy érte a vita. Hétvégén bejelentem neki, hogy elköltözöm tőle, jövőhéten, oltári nagy vita lesz, számítok rá és jönni fog a lelkigyötrésekkel, hogy ő nevelt fel, ruháztatott, megszült és ez a hála stbstb... Már előre remegek és nem tudom, hogy egyáltalán belemerek-e majd vágni a témába. Egy barátomhoz fogok költözni, utálom ezt az életem, mindent megteszek neki, főzök, takarítok, fát vágok, rendezek mindent és neki nem vagyok jó, de ha rosszat csinálok azonnal ordít. Szerintetek, hogy éljem túl a hétvégét? Annyira a szívemre veszek mindent.. egyáltalán szerintetek, hogy ugorjak neki a témának?? Az öcsém támogat. Kérlek, fontos lenne 1-2 vélemény!

Néhány válasz:

1. Állj ki magadért. Legyél erős, vegyél egy kis bátorságot és közöld előbb utóbb megtörténik. A legjobb ha ők is beletorodnek majd rájönnek hogy nincs mas választásuk majd idővel elfogdja anyukád :) fel a fejjel és sok sikert :)

2. Anya, elköltözök, szeretnék a saját lábamra állni. Ha támogatsz, örülök, ha nem, megoldom egyedül is. Szia. - és elmész, és NEM hallod meg a zsarolását, a hálátlan szuka vagy dialógusaira nem reagálsz, stb.

3.Durva, hogy valaki ennyire fél az anyjától. El sem tudom képzelni, hogy milyen rossz lehet. 

Ne gondolkozz, csak csináld. Ezt tudom tanácsolni.

4.Anya beszelnunk kell egy olyan dologról ami egy meghatározó pont a mi életünkben. Vagy nem tudom. Mindenesetre higadtnak kell maradj. :)

Határozottan, jól estek a pozitív reakciók és tényleges segítségek, ám a para még nem múlt el és az utolsó kommentelőtől itt kérnék elnézést, de az utolsó mondatát biztosan nem tudom teljesíteni majd. 

Kedves olvasóim! Kedvenceim, szerelmeim és új olvasók tőletek is hatalmas elnézést szeretnék kérni, ezért az egész felhajtásért, tudjátok, olyan helyzet ez, mint a forgalmi vizsgás időszakom, míg nem sikerült/buktam meg, addig végig erről posztolgattam és tudom, hogy már kiborító volt de még kétnapig sajnos ezt kell olvasnotok, igyekszem kissé visszafogni magam, egyébként közölném, sikerült! Ha rajtam múlna már Note 200. bejegyzésnél tartanánk csak ebből a témából :P

Hétvégén bejelentem szeretett édesanyámnak, hogy költözöm, ehhez természetesem öcsém segítségét kértem (nagy határozottságra vall he? Kell a támogatás.. ) mivel suliban van és én úgy felidegeltem magam, hogy azonnal tudnom kellett a válaszát, így írtam neki facen, hogy mire számítsak vele kapcsolatban, a szívem megszakad ha arra kell gondolnom, hogy itt kell hagynom a válasza pedig még jobban szíven ütött. 

Beszélgetés részlet:

Úgy érzem ő az egyetlen, aki tényleg mellettem áll, természetesen sosem volt ilyen felhőtlen a kapcsolatunk, ő ugye az elkényeztetett közös gyerek nevelőfaterommal, ezáltal mindig kivételezett volt, ezért utáltam is, amikor fater lelépett külföldre, megváltozott a kapcsolatunk és jóban lettünk, azóta eltelt két év és hiába krv anyázzuk egymást mindennap, fontosan vagyunk egymásnak. Ez most olyan nyálasan hangzik.  Szóval hétvégén be lesz jelentve a költözésem. 

Variációk a következők: 

a, költözz de ide a lábad be nem teszed többet, felneveltelek és ez a hála, itt hagysz. 
b, megtiltom, hogy elköltözz, már pedig nem fogsz. 
c, rendben van (és nyugodtan megbeszélünk mindent)

Nos, a legesélyesebb az A és B kombinációja, a C kizárt dolog, lehetetlenség, ismerem a saját anyámat soha, de soha nem engedné, hogy elköltözzem, de sajnos nem az engedélyét kérem ezúttal, hanem bejelentem, szólok neki, hogy tisztában legyen a dolgokkal, már elkezdtem pakolászni pár dolgot, hogy ha szombaton elmérgesedne a helyzet, ne az legyen hogy kapkodnom kell aznap. Pff, szánalmas de rettenetmód tartok a beszélgetéstől, attól pedig mégjobban, hogy vajon egyáltalán belemerek e kezdeni? 

Bátorít, hogy öcsém is ott lesz.

Mint, az első bejegyzésemben említettem, én nem szeretem az ünnepeket, persze biztos közre játszik az is, hogy nem tökéletes boldog családban nőttem fel, vagy ilyesmik, de nálunk a karácsony minden csak nem a szeretet ünnepe. Arcoskodás.. ki mennyire szereti a másik, ajándékok és egyebek.. 

Karácsony: A karácsony a szeretet ünnepe, általánosságban. Ilyenkor összegyűlik a család, a rég nem látott rokonok, régi jó barátok és mindenki, akit azelőtt soha a büdös életbe nem láttál, de ezen az egy napon mindenki elmondja, mennyire szeret és valójában mennyire hiányoztál neki. Egész nap sürgés forgás van a konyhában, isten tudja, hány féle menüt kell elkészítened, feldíszíteni a karácsonyfát (álljunk meg egy picit) Talán ez az egyetlen dolog, amit szeretek a karácsonyban.. a karácsonyfa.. persze most hangulat romboló leszek, mert én műfenyő párti vagyok. Nem azért, mert annyira védeném a fákat pusztán utálok utána takarítani, na de azért, hogy a fák mellett is szóljak egy-két szót, elég szemét dolog 1 hetes hülyeség miatt kivágni őket.. ez, olyan mintha te kedves olvasó növekednél szépen nyugodtan, majd egy szemét favágó kivágna, mert kellesz karácsonyra. Örülnél neki, nem? Hát, nem hiszem! De, hogy érezzük a friss fenyő illatot.. a műnél nincs ilyen.. dehogynem! Én erre tökéletes megoldást találtam, kemény 800Ft-os fenyő illatú spray! Meg lehet úszni szerintem 300-400Ft-ból is, de azt gondolom egy alkalmat kibír a többlet. Ajándék vásárlós hajszát még jobban utálom, mert ez is csak megszokás, nem szeretetből vagy odaadásból van.. ha én július elsején veszek az öcsémnek egy tábla csokit, akkor az figyelemből van, nem kötelességből. Egy szóval nem szeretem a karácsonyt. 

Valentin nap. Elérkeztünk a második kedvenc ünnepemhez. Szerencsés srácnak mondhatom magam, mert eddig csak, olyan barátnőim voltak, akiket szintén nem érdekelt ez az egész baromság. Erre pazar módszerem volt, Február 14.-én egész nap egy szót nem szóltam, ugyanúgy, mint másik átlagos tizennegyedikei nap és az én barátnőim nem álltak nekem hisztizni, hogy mekkora barom vagyok és bunkó és figyelmetlen, mert elfelejtettem a valentinnapot, ugyanis ugyanúgy szerettem őket, 14-én 15-én 16-án... és sorolhatnám, ugyanúgy megleptem őket, valami aprósággal, vagy csak egy cuki üzenettel, akár mindennap. Persze tudom, lányok nektek sokat jelent ez a nap éppen ezért jóó késő este mikor már mindenkinél lezajlottak a hülyeségek, átadtam én is az ajándékom és boldog valentinnapot kívántam, sosem volt ebből baj, igazából mindannyiójuknak elmondtam már az elején, hogy minden ünnepet utálok. Tehát ez is csak egy felesleges ünnep a sok közül, nem ezen az egy napon kell figyelmesnek lenni és szerelmesnek, szóval ezt az ünnepet is utálom.

Mikulás nap. Mosolygok, mert talán ez az egy, amivel még én is kibékültem, aranyos sok helyen, hogy random mikulásnak öltözött pasasok osztogatnak gyerekeknek mikucsomagot, feldobják vele az ember napját, valahol ez viszont szép dolog, amikor látod, hogy a város közepén áll egy krapek és hirtelen a kezedbe nyom egy kis csomagot. Aranyos és persze a kicsiknek is kell még a tündérmese. :)

Névnapok. Ehhez nem tudok sok mindent írni, nem tudom miért kell megünnepelni egy névnapot, semmi extra nincs benne.. csak egy név, bármikor megváltoztathatom, jól megszivatva a barátaimat, mert tanulhatják meg az új dátumot xD Én például rendszeresen elfelejtem a barátaim SŐT párom névnapját is, akik fontosabbak azok bevannak állítva emlékeztetőre, de tényleg nagyon fölöslegesnek tartom.. 

Szülinap. Ez valahol oké, meg kell ünnepelnünk a nagykorúságunkat, tinikorunkat és mindenképpen ivósindok. Az utolsó 4 évi szülinapomra nem emlékszem.

Ezúton is sajnálom, ha valaki vallási, akármilyébe beletiportam vagy épp megsértettem a kultuszát, ez egy egyéni vélemény, még pedig az enyém. Persze, szívesen fogadok bármilyen egyéb nézetet az ünnepekkel kapcsolatban, kommentben, kulturáltan!!